Blogger LayoutsBlog Backgrounds
MySpace Comments
Történetünk folytatódik, jelentem. Szüléstörténettől napjainkig új blogot kezdtünk, melyhez meghívót szívesen küldünk, csak dobjatok egy sort a popianyu@gmail.com-ra! Akinek a blog zárt történetében volt meghívója, automatice kapja majd az újat.
Reméljük, mindenki jól van!
Cupp!
Erika, Réka és Zalán
Nagy örömmel értesítek minden érdeklődőt, hogy 2010. május 18-án, délután pontban fél 4-kor megszületett kisfiunk, Zalán Tibor. 3760 g és 56 cm. A 12 órás vajúdás gyötrelmeit csodaszép természetes szülés követte, melyben az immáron kétszeres Édesapa sokat segített, hatékonyan közreműködött.
Anyuka és kisfia jól vannak, cicik tejtől duzzadóak, a mini szivattyú szépen szopik.
Kedves Olvasóink!
Anyukám úgy döntött, megkezdi "szülési szabadságát" , ami a Popinaplót illeti. A blog ezzel véget ért, hogy végleg vagy csak átmenetileg, még nem döntötte el. Valószínűleg új blogban, új külsővel visszatérünk majd. Köszönöm az eddigi üzeneteket és hogy olvastatok minket! Ha megszületik a kistesó, arról mindenképpen beszámolunk!
Cupp!
Popi, azaz Réka
Mégpedig az, hogy Popinak immár be nem áll a szája. Teljesen elhagyta a Popinyelvet, vagyis a babahablatyát, immáron magyarul nyomja az esetek 90%-ában, a maradék 10% is anyanyelvi szöveg lenne, gyanítom, csak azt még nem értem.
Érdekes, hogy olykor még meglep ez a nagy szövegelés....Például, amikor elalszik utazás közben az autóban és csak itthon eszmél fel. Kinyitja pilláit és egyszer csak konstatálja: "Hazajöttünk mamától!" (vagyishát hazsajottunk mamától). Én meg erre egyelőre meglepődöm, mintha még mindig ott tartanánk, hogy zéró beszéd...vagy mintha csodaszámba menne, hogy kétévesem beszél.
Újonnan kerekített mondatai is meglepetésként érnek, minap a játszóbölcsiben "rászólt" az egyik kispajtására, hogy "hová mész? Ülj má' le!" vagy "csukd ne be az ajtót!".
Varázslatosan képes kiragadni szövegkörnyezetből csúnya szavakat vagy nem éppen szalonképes kifejezésket, húsvét vasárnap például fél délután azzal szórakoztatta az apját, hogy papagájként ismételte a "Kapd be, apa!" klasszikust....Amit a tévéből hallott, Isten bizony!!!!! Nem győztünk ártatlanul pislogni és úgymond NEM rászólni. Apa ebben jobb, mint én, mert jómagam már ott tartottam, hogy elküldöm a másik szobába a kisasszonyt, amíg el nem felejti ezt a szép magyar kifejezést nagyjából egy életre...végül Apa közönyös képe leszerelte, hogy most nincs uzsonnaidő, sőt egyáltalán nem is eszik egyikőnk sem semmit, váltsunk már témát!
Az utóbbi napokban, hetekben új kedvenc bukkant elő a plüssök tengeréből, mégpedig ez a felhúzhatós nyúl. (És ha már felhúzhatós, hát azt kell mondanom, hogy lassan többet szól itthon, mint nem. Szerencsére, kisbabákra kalibrálták, így még nem tépem a hajam, ha megszólal. Még nem. )Popi úgy húzza fel haverját, ahogy az apja szokta a motoros fűnyírót, azaz a földre teszi, finoman rálép vagy legalábbis a földre szorítja, másik kezével pedig ránt egy irgalmatlant a zsinórján.
Szóval Nyufi az új kedvenc, amit egyébként Kisöcsinek vettem, mint aféle Első Játékot...ám ahogy Réka szerelme lángra lobbant iránta, úgy döntöttem, hogy neki adom. Odianyának hála, kaptunk ajándékba egy Nyufitesót, ami még kispasisabb, mint amit én találtam, szóval így a kecskét is jóllakattam és a káposzta is megmarad. Azért remélem, ezentúl nem kell majd MINDENBŐL kettőt vennem....
Rékára nem lehet ráfogni, hogy a zöldségek és gyümölcsök nagy barátja lenne. A leveszöldségeknek bebocsátást enged még, de egyetlen főzeléket sem eszik meg továbbra sem (kivétel a gyümölcsszószok). Gyümölcs témában így is összeteszem a kezem, hogy az alma, narancs és banán trió lemegy a torkán. Többnyire.
Minap azonban felfedeztem, hogy az általam összekutyult és öntettel nyakonöntött salátákat nagyon szereti. Egy kis jégsaláta, reszelt répa, reszelt vagy szeletelt uborka, esetleg reszelt cékla elkeverve ezzel - azzal és Réka jó étvággyal csemegézik a tálból. Lásd mellékelt ábra!
Popinak beszélek, mint egy magnetofon.
- ......Hűha, már csak 10 pelenka van itthon, a hétvégén vennünk kell majd egy csomaggal....báááár, nemigen kell már neked pelenka, csak éjszakára, ugye?
- De, de, kell pelenka.
- Igazán? Szereted a pelenkádat? - kérdezem őszintén csodálkozva. Bólint a kis hazudós, pedig igazából már csak a szárazat tűri meg magán.
- Ó, dehát tudod, anyának sincs pelenkája....
- Nincs. - ismeri el Popi.
- És Apának sincs pelenka a nadrágjában. - toldom hozzá.
Picit elgondolkodik, majd rávágja.
- Csak a fütyije.
....Na ja. Erre nem tudtam mondani semmit, elszállt a szókincsem. Végülis, ami igaz, az igaz.
Nellianyunál és Beánál találtam.
1. Mi volt életem legrosszabb könyvélménye:
Nincs ilyen, hiszen ami nem tetszik, azt félbehagyom. Előfordult, hogy "menő" könyvek csalódást okoztak, de példa azt spec. most nem jut eszembe....
2. A könyv, ami a legnagyobb hatással volt rám:
Azt hiszem Angela's Ashes volt ilyen könyv. Francis McCourt tollából. Remek regény első sorától az utolsóig
3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
Igen, legutóbb pl. a Sebész volt ilyen. Éjszaka alig mertem kiosonni a vécére pár napig, a gyilkos mindig iccaka csapott le következő áldozatára. Az igaz, hogy csak független csajokra volt rákattanva, nem családos anyákra, de ezt a majrém nem vette számításba.
4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Nincs könyvjelzőm.
5. Mikor szoktam olvasni?
Késő este, éjjel vagy hajnalban.
6. Az első könyv, amit olvastam:
Nem emlékszem, sajnos, az biztos, hogy a Tüskevárt nagyon sokszor kiolvastam, ahogy a Micimackót is. A Pöttyös könyveket is faltam annak idején.
7. Puha kötésű, vagy kemény fedeles?
Puha kötésű vagy kemény fedeles. Ami mögötte van, az számít.
8. Mit olvasol most?
Háttööö....most könyvet éppen nem. Hacsak a frissen beszerzett Anna és Peti nem számít, amit Rékának vettem pénteken.
9. Hányadik oldalon jársz?
Itt is, ott is....
10. Rajta hagyod a kezed nyomát, belefirkálsz, meg ilyenek?
Régen voltam már gyerek, hogy belefirkáljak. :-) Már Bartos Erika is megmondta az AnnaPetiGergőben, hogy a könyvekre vigyázni kell.
11. Befolyásol a könyv borítója, hogy elolvasod-e a könyvet?
Hm, igen, az az igazság, hogy hat rám, ha egy borító klassz, ízléses, minőségi a kivitele.
12. Az oldalszám?
Az oldalszám nem, de a betűméret és a sorköz igen. Nem mintha nagyítóval olvasnék, de nem veszek nagyon apró betűs, sűrűn szedett regényeket, mint ahogy túlzottan nagybetűseket sem.
13. Hátralapozol, hogy mi lesz a vége?
Nem estem a fejemre....
14. Volt olyan könyv, amit többször is elolvastál?
Sok ilyen van. Pl. ugye a Tüskevár, Adrian More: The Weapons of Mass Destruction, stb. stb. és nagyon hosszú a sor.
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Hogy esett e már a fejemre könyv, ilyenek? Nem. Bár.....gyerekkoromban egy nagyon megrakott kovácsoltvas könyvespolc függött az ágyam fölött, sokszor eszembe jutott elalvás előtt, túlélném e, ha rámszakadna az éjszaka közepén.... Arra tippeltem többnyire, hogy nem.
16. Eladod, elajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk?
Juj, neeeem. Az az ÉN könyvem. Micimackóból pl. két példányom is van. Ahogy a Katedrálisból is.
17. Még a budira is magaddal viszed, vagy csak meghatározott helyen olvasol?
Mindig olvasok a vécén, régebben könyvet is, manapság inkább magazinokat. Pl. Vidék Izét, ami kicsit perverz, tudom, de ez van. Ágyban olvasok szinte mindig.
18. Vezetsz rendszert az olvasmányaidban?
Hogyhogy mit? Nem értöm a kérdést.
Ahogy utánaolvastam, ez nagyjából az ötéveseknél követelmény....(testábrázolás kb. 5 szervvel)
És egy kis "szakirodalom" a babaszoba.hu-ról
A rajzolás öröme
A kisgyermekek rajzoláshoz való viszonya igen szoros, sokkal több élvezetet lelnek benne, mint egy átlagos felnőtt. Ezzel együtt már a legkorábbi szakaszában is ugyanazt a két célt szolgálja, amit a felnőttek által készített művészi rajzok. Kifejeznek egy érzést és maradandó nyomot hagynak. A gyerekek által készített képekben természetesen más tartalom jelenik meg, mint a felnőttekében, az alkotás és a mozgás elemi erejű öröme. A különböző emberi kultúrákban végzett rajzfejlődési vizsgálatok eredményeiből tudjuk, hogy ez mindenütt azonosan alakul ki és fejlődik, vagyis kultúrától független. Az is megerősíti ezt az elképzelést, hogy megfigyelhető a rajzi kifejezésmód önállósága, vagyis azoknál az embereknél, akiknek az értelme vagy a beszéde sérült, ettől függetlenül olykor nagyfokú rajztehetség figyelhető meg.
Firkakorszak
A rajzolás fejlődése meghatározott gyermekkori életszakaszokhoz köthető. Az első korszak az úgynevezett firkakorszak, ami a baba nyolc hónapos korától egészen négyéves koráig tart. Ebben az időszakban készülnek a gyermek azon jellegzetes firkái, amiket oly nehéz elfeledni azoknak, akik egyszer látták. Sok formájuk van, kezdve az egyszerű hajlított vonalaktól, egészen a gomolyag- és cikkcakk firkáig, ám nem is felsorolásuk fontos, hanem hogy rájuk nézve láthatjuk, miként fejlődik a gyermek kézügyessége és ábrázolóképessége.
Nyolc és huszonnégy hónapos kor közt
Az első időszakban, vagyis nyolc és huszonnégy hónapos kor közt beszélhetünk a nem szerkesztett firkák koráról. Az ekkor készült rajzok olyan alapvető vonalfajtákat tartalmaznak, melyek alapjai minden későbbi ábrázolásnak. Céljuk nem valaminek a szándékolt kifejezése, hanem annak a boldogságnak a kiváltása, amit a rajzolás okoz. Kezdetben a kisgyermek ezt csak úgy tudja elérni, hogy a papírt mozgatja a ceruza alatt, de később arra is rájön, hogy miként mozgassa karját, kezét, hogy vonalakat tudjon húzni. Ez számára remek elfoglaltság, és mint minden játék, fejleszti egyes képességeit, vagyis nem baj, ha a szülő lehetőséget teremt gyermekének erre az elfoglaltságra is.
Kétéves kortól négyéves korig
A firkakorszak második nagy egysége az automatikusan szerkesztett firkák kora, ami a másodiktól a negyedik életévig tart. Ebben az időszakban sem beszélhetünk még szándékos ábrázolásról, de a különböző alapfirkákat a gyermek egyre nagyobb ügyességgel kapcsolja össze, majd a harmadik életév környékén megjelenik a rajzok névadása is. Bár még ekkor is a rajzoláshoz szükséges mozgásból eredő funkcióöröm az, ami a gyermeket lenyűgözi, de lassan-lassan beszivárognak rajzába a külvilágban látott formák és alakok is, és kezdik egyre inkább meghatározni a képek tartalmát.
Óvodások, iskolások rajzai
Négyéves kor után a legdöntőbb változás, hogy a kisgyermek szándékosan kezd rajzolni, igyekszik bizonyos formákat megragadni, bár még nem javít azokon, hogy közelebb kerüljön a jó ábrázolás eléréséhez. Négy- és hatéves kor közt a gyermek számára az egyik legkedvesebb foglalatosság a rajzolás lesz, ezért nagyon el tudnak mélyülni benne. A rajzi kifejezésmódjukra jellemző a számukra érdekes vagy figyelmet felkeltő elem hangsúlyozása, olykor túlzott hangsúlyozása. Így kerülhet egy autóra akár tíz kerék, vagy lehet egy ábrázolt bácsi kabátján tucatnyi gomb. A kisgyermekek a képzeletszerű rajzolás e szakaszában nagyon nyitottak a képi kifejezésmódra, ezért szinte vétek lenne őket nem hagyni rajzolni ebben a korban.
Hatéves kor után a rajzok egyre többet veszítenek a kisgyermekekre még jellemző szabadon szárnyaló fantáziából, de sokat merítenek a gyermek intellektuális fejlődésének eredményeiből. Megjelenik a külvilág, hol feltűnő részletességgel, a faágra minden egyes apró levelet berajzolva, hol pedig csak a lényeget, a kontúrokat kiemelve. E folyamat végére, nagyjából tízéves korra, a gyermekrajzokban már nem a belső állapotok kifejezése, hanem a gondolatok és a realitás kifejezése kap nagy hangsúlyt, ami gyakran már három dimenzióban is sikerül.
Rajzfejlődés
A fenti, rövid összefoglalásból is látszik, hogy a rajzolás fejlődése mekkora utat jár be, míg a firkától eljut a valósághű ábrázolásig. A gyermeknek kezdetben még az is gondot okoz, hogy miként kivitelezze a rajzoláshoz szükséges mozgásokat, majd ahogy ezt megtanulta, válik képessé arra, hogy érzéseit, majd később gondolatait is megjelenítse rajzában. Mivel ez egy igen sok részképességet igénylő feladat, ezért fontos, hogy a gyermeknek ezen a módon is legyen lehetősége arra, hogy kifejezze magát, és játékosan gyakorolja mindezeket. Ezt pedig igen könnyű biztosítani. Elég, ha a szülő ceruzát és papírt ad gyermeke kezébe.
Az utóbbi időben nem voltam valami termékeny bejegyzések terén. Ha belegondolok, hogy volt egy korszak, amikor minden áldott nap született egy post ezen a blogon...Nohát itt a tavasz, a Húsvéti ünnepek és kistesóval hétvégén már a 33. hetet is betöltöm, egyszóval kevesebb időm van Popinaplózni, ami miatt enyhén szégyellem is magam...aztán a tekintetem a vasalt ruhák kazlára téved itt a háttérben....Nohát a Popinapló nem az egyetlen, amire kevesebb időt szánok mostanság.
Némi összefoglaló az utóbbi hetek történéseiből.
1) Nagyjából elhagytuk a pelenkát. Vagyunk olyan vakmerőek, hogy egy-egy pisi vagy kaka után pelenka nélkül akár ki is mozdulunk a játszótérre vagy bevásárolni, mamázni. Apában biztos dolgozik a feszkó, hogy nehogy imádott autóján kakafolt essen, de a Concord sok mindent elbírna, azt hiszem. Egyébként minkét nagymama által beszerzett bili látott már pisit és kakát is, sőt, a játszótér füve szintén, (legalábbis pisit) tehát jól haladunk.
2) Mondatokat alkot a lány. Az tény, hogy leginkább és legtöbbet itthon karatyol, a játszócsoportban Emi néni kérdéseire általában a többi gyerek válaszol, ő hallgat, mint a sült hal, ha tudja is a választ. (Ez volnék én....nagyjából végig az iskolai korszakomat tekintve.)
Napról napra többet mond, bővebb mondatokat alkot, rövid monológokat ad le Miammnak és Picicicának. Imádom, amikor olyan "töltelékszavakat" használ, mint "vajon", "persze "tényleg".
3) Továbbra is járunk rendületlenül a játszócsoportba (avagy fejlesztőbe), még ha a heteink meg is vannak számlálva. Pont ma ámult el Emi néni nem is kicsit, amikor a kreatívkodó Réka a kivágott nyuszifigurának ripsz-ropsz szemet, szájat, orrot rajzolt, amikor a többiek még fel sem emelték a filcüket. Az igaz, hogy anya hozzá nem férhetett a nyuszihoz, nem osztotta meg velem Réka az alkotás örömét, így hurkapálcára sem sikerült felragasztani a nyuszókát, csak amikor Réka már a mancsait mosta a fürdőszobában....
4) Bartos Erika most a nagy favorit, annak is verseskötete, melyet óvódásoknak írt. Réka tátott szájjal hallgatja.
5) Vadul sikít és nyammog a McDonald's-es reklámon. Anyja lánya...
6) Nem csak anyás, de apás is az utóbbi hetekben. Este, ha betoppan az apja, lefekvésig láthatatlanná válok. Csak vele játszik, vele nézeget fényképeket, könyveket, vele eszik....még amikor fürödni és fogat mosni indul, Réka akkor is követi, mint egy hű pulikutya. Aztán lámpaoltáskor újra előtör belőle az anyaimádat, fojtogat a karjaival és minden áron úgy akar elaludni, hogy minél inkább rajtam feküdjön.
6) Kistesóját továbbra is nagyon várja. Szokta mondogatni, hogy ha kibújik, ITT fog aludni, EZ lesz a ruhája, EBBEN fog utazni az autóban, EZEK az ő játékai.
Avagy így jár, aki úgy rohangál a folyosón, hogy közben csakis hátrafelé sandít....(és még ígyebbül, csak azt nem örökítettük meg)
Írok majd érdemben is.
Réka egyik kedvenc rajztémája volt mindig is az autó. Megrajzoltam az autó vázát, majd ő kiegészítette kerékkel, első és hátsó lámpákkal. Újabb fokozatnak számított, amikor a kormány mögé - kérésére - berajzoltam Apát, Anyát, Réka babát is. A kész rajzot mindig nagy lelkesedéssel forgatta. Most megint tovább léptünk egy fázissal, a minap ő maga kanyarított az autónak kormányt, majd nagy meglepetésemre Apát, Anyát és önmagát is ábrázolta a papíron. Mi több...a negyedik, legkisebb családtagunkat is!! Hát nem csodaszép rajz? :-)
(Remélem, látszik belőle valami.)
Bő 1 hete, hogy Réka birtokba vehette új ágyikóját. Ahogy hazahoztuk a lapra szerelt csodát, amit egyébként még akkor kinéztem a leánykánknak, amikor még pont annyi idős pocaklakó volt Rékám, mint most a kisöccse....szóval, ahogy hazahoztuk, Apa össze is szerelte, mi körbejártuk, megcsodáltuk, picit irigykedtünk a lányra, amiért ilyen komfortos fekhelyet tudhat a magáénak.... majd a legkisebb méretére állítva (ugyanis ez elvileg Rékával együtt fog nőni) a helyére illesztettük. Ugyanoda, ahol egykor a kiságya állt (gondoltam, ha helyrajzilag, földrajzilag ugyanott fog állomásozni az új ágy is, könnyebb lesz megszoknia)
Réka már másnap délután hajlandóságot mutatott arra, hogy benne költse el délutáni sziesztáját...sok választása nem is volt, mert a rácsoságy a kistesó kelengyéjének központi gyűjtőhelyévé lépett előre (vagy vissza...). Lefektettem, csókot leheltem nagylányom arcocskájára, betakartam, elláttam kedvenc plüsseivel, majd integetve távoztam a szobából.
20 perc néma csend után szokás szerint visszaosontam, hogy betakarjam, megnézzem, nem zúgott e le az ágyról, melyhez Réka hajlott kora miatt nem vettünk leesésgátlót (vagymit...). És mit találtam? Rékám felkapcsolta mindkét éjjelilámpát a szobában és az ágyunkra telepedve ráérősen krémezgette, kenetette a csülkeit. Körülötte szétdobálva vasalt ruha és plüssfigurák válogatás nélkül....
Rendre intettem (azaz ágyba zavartam), újfent betakartam, megkértem, hogy alukáljon, mert már nagggyon késő van....majd távoztam. Maradtam volna még egy kicsit hátsimizni, dudorászni, de Rékám fél perc után az ajtóra mutatott, ami egyértelműen annak a jele volt, hogy magányra vágyik. Naná, hiszen rájött, hogy ez az ágy nem csak csinos és szép, de magát a szabadságot rejti magában. Fel lehet belőle kelni kedvére.
Még kétszer mentem be és küldtem ágyba, csak a negyedik helyreutasítás után sikerült az ágyba ragasztanom, akkor is csak azért, mert az ajtóban állva kukucskáltam vagy negyed órán át, hogy mikor indul felfedezőútra a szobában.
Harmadnapra aztán nem merült fel hasonló probléma, az ágyban maradt és szépen elaludt, ahogy kell....Minden csoda és újdonság 3 napig tart, ugyebár....
Nem ideális időpontban kaptam el a lány frakkját mondókázni, mert bár a tévé le volt némítva, de abban a kedvenc műsora ment, a REKLÁM!!! Szóval arra koncentrál annyira félig-meddig. Mondta már tisztábban is, szebben is, de azért ezt a felvételt megosztom, mert szerintem nagyon aranyos. :-)
Ja, nagyon fontos megjegyeznem, hogy a látszat csal, a Fásy mulatót SOHA, mondom SOHA nem követjük. Kivéve, ha véletlenül arra kapcsolva Popi táncra perdül. Az ízlését meg majd csiszolgatjuk még, no.
Az a hiéna én volnék,elnézést! :-)
2010. március 13, szombat
Nagy nap a mai, elhangzott Réka szájából az első mondóka!!
Szem nem maradt szárazon! :-) Videófelvétel még nem készült, de ami késik, nem múlik.
1) Tiszta a lelke, mint a frissen hullott hó, mint a ma született bárányé..... Egyelőre ha valamit leszögez, arra mérget lehet venni, minden körülmények között.
Pl. egyik nap ebéd közben történt.
Csak túrkált levesében a kiskanállal, néha szórakozottan evett egy falatot, de jelentős mennyiség nem jutott a pocakba akkor sem, amikor a leves már reménytelenül kihűlt.
- Tele van a pocakod? Jól laktál? - kérdeztem, mert mint aki jól végezte dolgát, leszerelte az előkéjét és jelezte, hogy meg kívánja mosni a kezeit.
Kivárt a válasszal a drága lány, majd annyit mondott.
- Háááát.....nem.
2) Nagyon szereti nézegetni a Kistesós holmikat. Pici pelenka, cumi, autósülés, zenélő nyuszi, pléd, stb...stb...(na ja, Anya már elég sok mindent beszerzett). Kommentálja is lelkesen, ha olyasmi kerül ujjacskái közé, ami a tesóé lesz: Picibabáé!
Minap előszedtem a mi jó öreg Bergon babakocsinkat, lecsutakoltam, majd félretoltam száradni....az első adandó alkalommal Rékának muszáj volt belefeküdni és nosztalgiázott is egy kicsit, mert ellágyulva hagyta, hogy egy picit tologassam.
3) Régi szokása, hogy este elalvás előtt többször is számba veszi kis családunk tagjait. " Apa, anya, Rékababa..." Jópár hete már, hogy változott a szöveg: '' Apa, anya, Réka, Picibaba..." Mindig így mondja, sosem hagy le senkit.
4) Ha rossz kedvűen ébred (talán pont mert ébresztette a jóanyja) könnyen megvígasztalható, ha azzal biztatom, ma szoknyát vehet fel! Rögtön más színben látja a világot és ha még választhat is kettő közül, a harisnya rácibálásába sem izzadok bele nagyon.
5) Jó ideje már, hogy a szobatisztaságra trenírozást Rékánál feladtam. 2 hétig ment minden szépen és jól (leszámítva a kakát, ami mindig a gatyába) aztán egyszer csak jöttek az ünnepek és vele a sok kirucc, ahová mindig pelenkában jártunk persze....És bizony mire eljött a január eleje, Réka nem hogy a kakát, de a pisit is igen rapszódikusan eresztette a bilibe...majd szinte egyáltalán nem. Én meg mélypontomat éltem, mert egyszerre volt MÉG hányingerem és MÁR mindenféle csípőfájdalmam és amikor három órán belül két adag kakát küldött a gatyába és egy pisit, újra előszedtem a pelenkát. Szerintem jól tettem, majdnem mindig ezt gondolom....
A héten újra kezdtük az óvatos trenírozást, a pisi gond nélkül megy a bilibe, a kaka meg a gatyába, szóval minden a régi. Leszámítva a hányingeremet.
Vagyis nem teljesen, mert előfordul, hogy Réka önhatalmúan szedi le magáról a pelenkát, mert kényelmetlen neki, vagy mert van benne egynél több adag pisi. Nem egyszer fordul elő, hogy a délutáni szundinál elalvás előtt leműti magáról a pelenkát és elhajítja jó messzire. Most optimista vagyok, hogy a nyár valamelyik részére megérjük, hogy 4+-os pelenka nem lesz több a lakásban.
7) Vannak fura szavai....amelyeket egyáltalán nem úgy ejt, ahogy kellene.
süni: nyonyi
dinnye: dingyó
8) Szerda este, azaz 2010.03.10-én összeszerelte Apa Réka új ágyát, amelyben immár a délutáni szundiját tölti a lány. Az átmenet rácsosból sima, nagylányos ágyba sima és zökkenőmentes volt, hogy éjszaka továbbra is velem és rajtam alszik Popim, abban nincs semmi meglepő, még biztosan így lesz egy darabig.
....ami nagyjából 2-3 hét szünet, némi ilyenolyan járványhullám lecsitulása után a héten újra nyílt, friss, ropogós órarenddel és új fejlesztővel, Emőkével (vagy ahogy én hívom - Réka nevében is, Emi nénivel)
A helyzet úgy hozta, hogy mindössze két gyerkőc jelentkezett be a mai foglalkozásra, aminek örültem is, meg nem is. A kis létszám jó, mert több idő jut egy gyerkőcre a játékoknál és nem annyira jó, mert kicsi a banda. Mint kiderült, a kicsi banda Rékát cseppet sem zavarta.
A foglalkozás úgy indult, hogy Emi néni, (lehet vagy 25?) , mint új alkalmazott, bemutatkozott. Egyből egyik főiskolás emlékem villant be, amikor a legelső testnevelés órán a torna tanár 45 percben előadta a padon kuporgó szemináriumi csoportunknak, hogy mi mindent végzett el, ha iskolákról van szó.... hosszan sorolta és jellemezte diplomáinak sorát, kitérve talán még szakdolgozatainak témáira is, nem is beszélve felesége és apósa, gyermekei ragyogó előremeneteléről....mindezt csak azért, nehogy azt higyje már az a gólya közgazdász hallgató, hogy ő csak egy "hülye tesitanár", bár ilyen nekem spec nem is fordult meg a fejemben....csak később, amikor töltöttem vele pár tesiórát és rájöttem, hogy ez a pasas tényleg gáz...
No szóval ez az emlékem ugrott be, mert Emi néni is felsorolta hol és miből diplomázott, eddig hol dolgozott, ami sajnos egyik fülemen bement ugyan, de ki is jött a másikon...inkább azon járt az eszem gyarló anyagias anyuka gondolkodásmóddal, hogy vajon ez a 10 perc, amit elvesz a foglalkozásból vajh pótolva lesz? Nem lett, de ezt elnézem neki, ha klassz foglalkozásokat tart és a leánykám kivirágzik mindegyiken.
Réka - szó se róla - megint remekül érezte magát, okosan figyelt a feladatokra, szót fogadott Emi néninek, ami miatt egészen büszke voltam rá. Utasításait nem mindig követte, (tapsra hasravágni magát??...na neeee...), olykor szívesebben futott 10 kört a szobácskában, minthogy Emi nénit utánozza karmozdulatokkal, hogyan is csinál a harang....(válla felett hanyagul odavetette azért a rend kedvéért, hogy bimmbammm, aztán futott tovább).
Amikor a foglalkozás véget ért, Réka olyan csalódott képet vágott, hogy nem is tudtam, meghatódjak tőle vagy nevessek. Felíratkoztunk jövő hétre is, hiszen a bérletünk még 8 alkalomra szól.
Apa mindig azt mondja, hogy Réka lesz az a gyerek, aki boldog lesz, ha óvodába mehet és akit majd üvöltve, lábfék behúzva kell hazacibálnom, a szégyentől vörös arccal, amiért a kölök nem akar hazajönni....Nem tudom, igaza lesz e, mert egy dolog a 45 perces, anyukás készségfejlesztés és más az egésznapos óvoda, főleg, ha kistesó Anya védő szárnyai alatt otthon gőgicsélhet....de kíváncsian várom majd a fejlesztő azon fázisát, amikor a gyerekek már "otthagyós" fázisban költik el az órát, azaz anyuka nélkül. Hogy nálunk ez mikor lesz, nem tudom, talán csak ősszel, hiszen a május-június nálunk "kiesik" készségfejlesztés szempontjából...
régi bejegyzések | a blog kezdőlapja
copyright | design: Beau de Noir, fotó: Irum Shahid (sxc.hu), freeblog sablonosítás: Amby
